Vegyünk kétmaroknyi nézőt és egy csendes, nyugodt, hófehér termet, házasítsuk össze az éneket a verssel, a francia nyelvet a magyar különös zeneiségével, és, főként, kérjenek fel egy nagy színésznőt, vezessen be minket „titkos nászai történetébe”. Így, egy érzelmekben és gondolatokban gazdag órával bővülhet életünk. Varga Kata ez a színésznő, aki Budapestről jött, összeszőtte Éluard és Ady Endre, Baudelaire és Illyés Gyula, Prévert és József Attila szavait, Marie Jouanic „Könyves kertjében”. Hogy egy pillanatot se mulasszunk el, Varga Kata szép és mértéktartó játékát André Fernandez árnyalt fényei kísérik.
(L'Humanité, Festival d'Avignon 1994)

Életjelenetek két színésznő életéből - Déryné itt van?

Varga Kata vérbeli színész. „Déryné itt van?” című előadásában ezt újra bizonyítja, feltárva Déryné Széppataki Róza, a magyar Sarah Bernhardt sorsát. Kata megtalálta Róza naplójában saját élete olvasatát. Játéka a színház iránt mindent felülmúló odaadást és a Magyarországtól való távollét belső vívódásait tükrözi. Előadása egy féktelen, megalkuvás nélküli szenvedély története, több mint életjelenetek sorozata. Varga meggyőzően játszik, egy kis szomorú humorral kikerülve az érzelgősséget. Ne szalasszuk el a szerencsét: egy igazi színésznőt fedezhetünk fel az OFF Avignoni Fesztivál vegyes forgatagában.
(L'Humanité, Festival d'Avignon 1995)

Szenvedélyes kutatás, nem kizárva a humort, egy női sors feltárása, egyszersmind hűen és eredetien. Ami Varga Katát illeti, olyan szenvedéllyel és erővel kelti életre a figurát, hogy ez a két élet – a múltbeli (Rózáé) és a jelenbeli (Katáé) – lebilincseli, rabul ejti a nézőt...
(La Gazette Provencale, Festival d'Avignon 1995)

Varga Kata az „Életjelenetek”-ben egy XIX. századi nagy magyar színésznőt idéz egykori naplója, emlékiratai alapján. Elutasítva a patetizmust, minimális díszletben, nem keres mást, mint hogy felidézze a gyorsan elmúló, változó érzelmeket, rendkívüli ritmusérzékkel megáldva, az életkörök, ellipszisek meg-megszakított forgatagában.
(Journal du Jura, Svájc, 1995. augusztus)

... Varga Kata merészen nekivágott. Idegen nyelven, idegen közegben, misszionáriusnői eltökéltséggel játszik az ellenpápák városában franciául egy hajdanvolt magyar színésznőről.
(Népszabadság, Molnár Gál Péter: Déryné itt van 1995 )

A Déry-Katává lett színésznő, hajdani nagy eszményképét követve beveti magát a rámpa tüzes fényébe. Manapság vállalnia kellett úgy a párizsi, mint az avignoni színpadokon azt, hogy Molière nyelvét szólja. Újjászületik szerepében. Túl a magyar színjátszás világhírén, a kortársszínésznő „nemzeteken át”-i szerepét öntudatosan kell vállalnia. Drámai zsenije határtalanul fejlődik, a közönség szeme láttára megmegújul, színészpályáját újra és újra kezdi, esténként, itt és most.
(Pierre Székely – Párizsban élő világhírű szobrászművész)

Hova jut a nő?

Legszívesebben visszafordítanánk a kérdést Varga Katának. De így mi eshetnénk csapdába.
Lényegtelen, merre tart e „Mozaik-Nő”, ki színt váltogat, csapong, tréfál, gúnyol, rácsodálkozik, majd beleszédül és minket is magával ragad. Lényegtelen merre tart, falánk habzsolásával halad előre, megállíthatatlanul.
Elbűvölő, tisztán áttetsző, zavarba ejtő játékával utánoz, karikíroz; táncol és zsonglőrként játszik, feleselget, a mesteri Téka Együttes míves népzenéjére.
Amazon módjára, mint tüzes paripa, rúgja a földet, megrajzolva hol intim, hol mítoszi területeit, e meg nem szűnő nomád élet kényére-kedvére, újra meg újra ezzel a drága magyarsággal, humorral és buzgósággal.
Varga Kata megidézi a múltat, hangja turbékol, nevet és harap.
Egy ragyogó színésznő. Egy elbűvölő színházi előadás.
(Courrier des Éditions de l' Échiquier, Párizs 1999)

G. B. Shaw: Szent Johanna

Varga Kata magyar színésznő, mély tekintetű, odaadással, tökéletesen beszél franciául „Szent Johanna”-beli Johanna szerepéről. Akik látták az előadást, meggyőződhettek róla, hogy Varga Katának sikerül megindítania bennünket az anyanyelvétől különböző idiómában. És ez nem kis eredmény. Az biztos, Katában ott a szent tűz. Úgy, mint a tizenegy éves magyarországi szakmai gyakorlat.
(Le Journal de Saint-Denis, Párizs 1992)

Éluard - 101 vers - cd-rom

Bizonyos versek, épp csak szavak a képernyőn és csönd. Mások (a legnagyobb rész) hallgathatók, olvashatók a két közreműködő színművész, Varga Kata és Samy Frey által. Ízlés kérdése, a választás egyszerű, mint a séta Paul Éluard versei erdejében. Mértéktartó, tiszteletteljes feldolgozás.
(Libération, Paris 1996)

Százegy vers születik újjá a beszéd erejével, a hangok titkai útján: Samy Frey hangja a lélek mélyéről, Varga Katáé, mely megrázó a magyar akcentussal párosuló kiejtésével, és Paul Éluardé, ihlettől és igazságkereséstől ittasan, rekedten.
(Multimédia, Paris 1996)